Sorozatszerkesztő:
Debreczeni Attila
Kazinczy Ferenc az 1780-as évek elejétől 1831-es haláláig, vagyis mintegy ötven esztendőn keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek, ebből 25–30 éven át meghatározó szerepet játszott a folyamatok alakításában. Ez idő alatt létrejött hagyatéka mérhetetlen gazdagságú, sok tekintetben máig kiaknázatlan forrást jelent a korszak művelődés- és irodalomtörténetének vizsgálatához. Az újabb kutatási eredmények fényében elmondható, hogy az életmű nemcsak forrásként kiemelt fontosságú. Ahhoz azonban, hogy ez a belátás a maga teljességében körvonalazódhasson, elengedhetetlen a hagyaték egészének korszerű textológiai feltárása.
A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében működő akadémiai kutatóhely (Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport), amely 2007-től konzorciumi formában működve összefogja a DE, az ELTE és a SZTE társintézeteit, tanszékeit, illetve más intézményekben dolgozó kollégákat, Kazinczy Ferenc műveinek kritikai kiadásával az életmű tervszerű és teljességre törekvő feltárását tekinti céljának. Az anyag jellegének és mennyiségének ismeretében szövegkiadói programját az elektronikus és papíralapú kiadás kettős, egymásra épülő, párhuzamos fejlesztésével kívánja megvalósítani. A könyvsorozatban két alapvető kiadástípus jut szerephez: a forrásközlés és a genetikus elvű feldolgozás.
 |
Pandekták I. A jelen kötet az eredeti művek, fordítások és a levelezés után a kiadás negyedik nagy egységét képező feljegyzések nyitódarabja. Kazinczy egész életében készített jegyzeteket, melyeket egy idő után kéziratos kötetekbe rendezett, majd többször átrendezett. Jegyzeteit leggyakrabban Pandekták néven emlegeti, ezt választottuk a feljegyzésanyagot közreadó kötetek címéül. Jelen első darabjuk három kéziratos kötet anyagát adja közre, részletes magyarázatok kíséretében. Kazinczy itt olvasható feljegyzései legnagyobbrészt 1806–1811 között készültek, több nyelven, szerteágazó tematikával, a maga számára emlékeztető gyanánt és segédletül a munkához. De azért mindig tekintettel volt arra is, hogy hagyatékát az utókor is látni fogja majd, ami most ezzel a kötettel meg is valósul. A Pandekták anyagához készült összetett magyarázatok kapcsolatot teremtenek a Kazinczy-életmű minden területével: a költészettől a fordításokon, nyelvészeti kérdéseken, művészeti érdeklődésen át, a folyóirat-szerkesztői, könyvkiadói tevékenységig, bepillantást nyújtván az írói műhely titkaiba. |
|
|
Költemények I-II. A jelen kötet Kazinczy költői életművének mind az 1717 elérhető szövegforrását feldolgozza, melyek genetikus kapcsolatok alapján 357 szövegidentitást alkotnak. A kiadás terjedelmi okokból az összes szövegforrás mintegy háromnegyedét közli, szám szerint 1283 forrást. Ezek elrendezését a szövegforrások típusai határozzák meg, megjelenítvén a szövegek nyilvánossághoz való viszonyát. A levelekben található versek az őket körülvevő kommentárokkal kerülnek közlésre, a nyomtatványok között megtalálhatóak a Kazinczy által összeállított kötetek, az aprónyomtatványok, valamint a periodikákban megjelent verses szövegek. A kéziratok között a szerzői kompozíciót tükröző szövegcsoportok kapnak helyet, illetve a nem közölt források közül azok, amelyek egyedi szövegállapotot őriztek meg. A genetikusan összetartozó szövegeket az ezekhez tartozó integrált jegyzetmező segítségével lehet együttolvasni, és itt történik meg alakulástörténetük megkonstruálása is. A Költemények kötet így a genetikus szövegkiadás- típus egyedi változatát valósítja meg. |
|
|
Magyarországi utak A Magyarországi utak kötet Kazinczy hagyományosan útirajznak tekintett szövegei mellett több, eddig kiadatlan írást is közzé tesz. E szövegekben az elbeszélt idő, ahogy a keletkezéstörténet ideje is, több mint negyven évet fog át. Az utazásleírások időben 1789-től 1831-ig, térben Kassától Pesten át Pannonhalmáig, a pályakezdő évek lakóhelyétől az utolsó hetek emlékekkel „meglakosított” tereiig tart. Az ifjú és az öreg Kazinczy írásaiban közös, hogy a szerző nem egy számára ismeretlen, esetleg egzotikus tájról számol be földijeinek, hanem egy otthonként ismert tájról, régi és új barátairól, ismerőseiről ír. Így jön létre egy olyan szövegcsoport, amelyben a tapasztalatok pontos és adatgazdag ábrázolása mellett Kazinczy életeseményeinek sűrű leírását is olvashatjuk. |
 |
Levelezés XXV. Hivatali levelezés Jelen kötet Kazinczynak, mint a Kassai Tanulmányi Kerület tanfelügyelőjének 1786 novembere és 1791 vége közötti hivatalos levelezésének és a hivatali munkájával kapcsolatos, eddig többségében kiadatlan levéltári és kézirattári dokumentumok (a tankerület járásainak vizitátorai számára készített útmutatója, inspektori állásából történt elbocsátásával kapcsolatos dokumentumok, a tanítókról írott ajánlásai, a tankerület helyi iskolaigazgatóihoz és tanítóihoz írott körlevelei, a tankerületi iskolákról összeállított kimutatásai, hivatali útjairól készült elszámolásai és azok helytartótanácsi felülvizsgálatai) kritikai kiadását tartalmazza. Kísérletet tettünk arra, hogy a lehető legteljesebben mutassuk be Kazinczynak az állami iskolaügy megújítása idején végzett sokoldalú, számos nehézséggel járó, de jelentős eredményeket felmutató tanügyi inspektori működését. |
 |
Levelezés XXIV. A magyar irodalomtudomány egyik legfontosabb forráskiadása a Kazinczy Ferenc Összes Művei: Levelezés című sorozat. Első 21 kötetét Váczy János 1890 és 1911 között rendezte sajtó alá, majd 1927- ben megjelent az első, 1960-ban pedig a második pótkötet. A jelen kiadvány a levelezés 24. kötete és harmadik pótkötete, amely összesen 303 levél, levélrészlet vagy írásos üzenet kritikai kiadásával csatlakozik a sorozathoz. A jelen pótkötet egyik sajátossága, hogy a megelőző kötetekhez képest több határhelyzetben lévő szöveget közöl. Vagyis a nagy nevű levélírók gondosan megírt szövegein túl gazdasági, peres vagy közügyekkel kapcsolatos levelek, töredékes üzenetek, továbbá szövegváltozatok is megjelennek. E határhelyzetben lévő szövegek utóbbi csoportja arra hívja fel a figyelmet, hogy a Kazinczylevelezésben valójában még felméretlen a különböző lelőhelyeken található szövegek státusa, egymáshoz való viszonya és jelentősége. |
|
|
Erdélyi Levelek Kazinczy Ferenc az 1816-os erdélyi útján átélt élmények formába öntésén élete végéig dolgozott. A jelen kötet e soha le nem zárt munkafolyamat dokumentumait adja közre az utazást elsőként megörökítő feljegyzésektől kezdve a Tudományos Gyűjteményben publikált mutatványokon át a cenzúráig eljutott kéziratos példányokig, melyek közül azonban végül egyik sem jelent meg. A szövegek feldolgozása azt a genetikus szemléletet követi, melyet már az életmű-sorozatot nyitó Pályám emlékezete-kiadás is képviselt. Minden feljegyzés, mutatvány és a kiválasztott kéziratos példányok is önálló forrásként kerülnek közlésre, kapcsolataikat a szövegeket kísérő margináliák teremtik meg az elektronikus felület linkjeihez hasonlóan, s ugyancsak ilyen marginália-link vezet a tartalmilag összefüggő szövegegységeket együttesen magyarázó jegyzetmezőkhöz is. Az Erdélyi levelek címen ismeretes szövegvilágnak így eddig ismeretlen arculatai tárulnak fel, melyek még inkább kiemelik az önéletíró Kazinczy jelentőségét. |
 |
Szép Literatúra Jelen kötet Kazinczy Ferenc nyomtatásban is napvilágot látott fordítássorozatát tartalmazza. Szerepét az íróutódokra gyakorolt rendkívüli hatásként, attitűdváltó irodalomtörténeti jelenségként, illetve az 1810-es évek fontos irodalmi és könyvészeti eseményeként egyaránt jegyzi a szakirodalom. Egyazon kritikai kiadványban történő újólagos megjelentetése, általános hozzáférhetővé tétele igen indokoltnak látszik, mégpedig a Kazinczy-életművön belül, s azon kívül, az adott történeti korszak tágabb összefüggéseit illetően is. A Kazinczy Ferencz’ Munkáji: Szép Literatúra ugyanis leginkább azért lehet fontos, mert nemcsak az életmű egyfajta szintézisét és publikációs csúcspontját jelenti, hanem az ezen idő alatt lezajló változások lenyomatát is hordozza előzményeinek, keletkezésének és utóéletének históriájában. |
 |
Fogságom naplója Jelen kötet Kazinczy hatástörténetileg bizonyosan legjelentősebb művét, a Fogságom naplóját tartalmazza. A kritikai kiadás arra tett kísérletet, hogy érzékeltesse az önéletrajzi írások közé tartozó, Kazinczy életének végén lezárt szöveg keletkezésének kontextusát is: ezért a kötetbe felvettük Kazinczy számos egyéb írását, amelyben a szerző igyekezett valamilyen formában a hétéves fogság traumatikus élményét megfogalmazni. A kritikai kiadás újdonsága még, hogy rekonstruálta azt a családi levelezést, amelyet Kazinczy minden bizonnyal a Fogságom naplója részeként, függelékeként gondolt el, s amelyben számos olyan, a rokonoktól származó levél található, amely soha nem jelent meg ugyan nyomtatásban, ám fontos adalékokat tartalmaz az író fogságának periódusáról. Ilyenformán ebben a kötetben egy ismertnek tűnő, klasszikus irodalmi szöveg új arcát villantja fel, a jegyzetek pedig megkísérlik lehetővé tenni azt, hogy ez a fontos és szép mű történeti forrásként és esztétikai élményt nyújtó memoárként is olvasható legyen. |
|
|
Külföldi Játszószín Kazinczy Ferenc hatalmas életművében kiemelt szerepet kapott a nagy irodalmak legjelesebb alkotásainak megismertetése, illetve a játékszíni kultúra hazai meghonosítása. A kötet Kazinczy nyolc drámafordítását adja közre. Ebből három először válik hozzáférhetővé. További öt romlott szöveggel kiadott drámának pedig itt jelenik meg először hiteles szövege. Kazinczy műválasztása minden esetben korszakváltást is tükröz. Molière és Metastasio az iskolai színpadok kedvelt szerzői, műveiket előtte többen és többször fordították. Kazinczy úgy folytatta ezt a hagyományt, hogy a modern klasszicista színjáték stiláris és színi lehetőségeit kereste. Shakespeare és Lessing pedig már a Kazinczy által erőteljesen formált kánon kitüntetett, modern szerzőiként kerültek bele drámafordítói programjába. A kronológia kínálta kézenfekvő módszer Kazinczy életpályáját behálózó kiadási kísérletei, állandó átdolgozást és újramásolást ötvöző gyakorlata miatt nem követhető kéziratai feldolgozásában. A műfaji-műnemi elkülönítést határozottan felülírja az a tény, hogy bizonyos drámai művek nem önállóan, hanem egy sorozat darabjaként láttak napvilágot. Ezért a Kazinczy életmű-kiadásban külön egységet képeznek a korai, önálló kötetben, illetve az ugyancsak a saját korában könyvsorozatban megjelent drámák; valamint külön csoportot alkotnak az életében meg nem jelent darabok. Jelen kötetünk azokat a drámaszövegeket tartalmazza, amelyek ebbe a harmadik csoportba tartoznak. Továbbá ide soroltuk azt a darabot is, amelynek kiadása ugyan Kazinczy életében megtörtént, de a megjelent szöveget a széphalmi Mester nem tekintette hitelesnek. |
 |
Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig Jelen kötet, amely a Kazinczy Ferenc életében önálló kiadványként megjelent fordításokat tartalmazza, forráskiadás: tizenkét ma már alig hozzáférhető könyvet tesz közzé, kritikai feldolgozásban, köztük olyan, a kortársakra nagy hatást gyakorló munkákat (a Gessner-fordítást és a Bácsmegyeyt), amelyek az irodalomtörténeti hagyományban is kiemelt helyet foglalnak el. Kazinczy életművében köztudottan kitüntetett jelentőséggel bírnak a fordítások, hiszen a korban kivételesen hosszú és termékeny írói pályáját végigkísérték. E kötet szövegein Kazinczy fordítói gyakorlatának és elveinek a változása követhető végig: láthatjuk az esetlegesen választott első fordítását készítő, még botladozó stílusú diákot és az érett, határozott célok jegyében dolgozó széphalmi mestert. |
|
|
Pályám emlékezete Kazinczy önéletírói tevékenysége az életmű egészét átfogja, keletkezésében, kidolgozásában, terjedelmében és műfajában távoli szövegeket rendel egymáshoz. A jelen kötet ezért nemcsak a hagyományosan emlékiratnak, önéletírásnak vagy naplónak tekintett szövegeket vette figyelembe, hanem ezen túlmenően több tízezer oldal terjedelmű szöveghagyatékból válogatott. A kötetünk tartalma 6 „Pályám emlékezete”, 4 „önéletrajz”, 13 „napló” és 70 kisebb-nagyobb „feljegyzés”. A kiválasztott szövegek többsége „ugyanazt” beszéli el, hiszen azonosak a szereplők, továbbá megegyezik a cselekmény tere és ideje is. Az eltérések azonban – a levelezésből már ismert módon – zavarba ejtő gazdagságot rejtenek. A keletkezéstörténeti és műfajelméleti kérdések sokaságát felvető szövegkapcsolatok feltárása érdekében kiadványunk olyan technikai megoldást keresett, amely az önálló státusú szövegeket speciális szerkesztői apparátussal adja közre. Ez teszi lehetővé a szövegek genetikus szemléletű, keletkezéstörténeti érdekeltségű összeolvasását a margináliák segítségével, melyek már egy jövőbeni elektronikus kiadás kapcsolóelemeire, linkjeire utalnak előre. |
 |
Váczy János - Kazinczy Ferenc és kora I-II. Váczy János (1859–1918) neve szorosan összekapcsolódott Kazinczy Ferenc életművének feltárásával, kutatói nemzedékek sora építhetett filológiai munkásságának eredményeire, elsősorban Kazinczy levelezésének kiadására, amely 21 kötetben jelent meg és 5393 levelet tartalmaz. A levelezés ismeretében Váczy János felkészülten vállalkozhatott Kazinczy korának és életművének monografikus feldolgozására. Az első életszakaszt tárgyaló 639 oldalas kötet 1915-ben jelent meg Kazinczy Ferencz és kora címmel. Készült a folytatás is, a befejezésre azonban nem futotta a szerző életidejéből, a II. kötet kéziratban és befejezetlenül ránk maradt fejezetei a Kazinczy Ferenc Társaság Széphalom című évkönyvében láttak napvilágot folytatásokban az 1990-es évektől kezdődően. Váczy műve – mint Fried István megállapítja – „töredékességében is megkerülhetetlen darabja lett nemcsak a Kazinczy-kutatásnak, hanem a korszak (s nemcsak az életrajz) pontosabb ismeretét célzó feldolgozásoknak is”. Minthogy nagy Kazinczy-monográfia Váczy János művét követően sem készült, indokoltnak látszik e mindmáig legteljesebb, de együtt soha meg nem jelent összefoglalás közzététele. Az utóbbi száz év persze sok ismeretet felszínre hozott, számos újabb értékelési szempontot kínált fel, egészen új elméleti pozíciókat alakított ki a kutatások számára, amelyek következtében az egyes művek, irodalmi irányok, törekvések más megvilágításba kerülnek, mint ahogyan Váczy megítélte őket. Az általa rögzített és közvetített tudás azonban ma is hasznosítható, helyenként gondolatébresztő, vitára serkentő. Addig is, míg – talán éppen a teljes Kazinczy-életmű megindult kritikai feldolgozása és közzététele nyomán – el nem készül egy új szintézis, a Váczy által festett korkép és írói portré közérdeklődésre tarthat számot, mai olvasókra találhat. |
 |
Ragyogni és munkálni - Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről Régi felismerés, hogy Kazinczy életműve olyannyira különböző művészeti ágakat fog át, hogy megközelítéséhez kultúratudományi szemlélet és interdiszciplinaritás alkalmazása szükséges. Ez a belátás születésének 250. évében kezdett a kutatás szélesebb körében termékeny párbeszéd alapjává válni. Így például Kazinczy és a kertművészet kapcsolatát, vagy a divat és viselet problémakörét, illetve a Kazinczy-önképek angolszász hagyományhoz való visszavezethetőségét tárgyalták izgalmas írások. A kötet négy fejezete közel negyven tanulmányt tartalmaz: a Nyelv és fordításirodalom című részben Kazinczynak a nyelvvel kapcsolatos tevékenységéről és néhány nevezetes fordításáról értekeznek a szerzők. A Medialitás és társművészetek című részben művészet- és irodalomtörténészek vizsgálják képek és szövegek viszonyát. A Politikum és identitás című részben a történelmi események és a gazdasági mindennapok Kazinczyját pillanthatjuk meg. Az Írótársak és leányok című záró rész pedig az életrajzi és kapcsolattörténeti kutatások újdonságaiból ad ízelítőt. A tanulmányok első változatai a 2009. október 15–17. között Debrecenben, a Kazinczy-emlékév keretében megrendezett konferencián hangzottak el. Jelen formájukat további szerzői javítások, lektorálás és szerkesztés után nyerték el. A kötet szerzői nyelvészek, történészek, művészettörténészek és irodalmárok. |
