Címlap

Bitskey István professzor úr köszöntése 80. születésnapja alkalmából

2021, március 26 - 11:15
Isten éltesse Bitskey István professzor urat 80. születésnapja alkalmából!
Kollégái, barátai, pályatársai, tanítványai nevében szeretettel köszöntjük őt Fazakas Gergely Tamás laudációjával.
 

„Úszni a Bitskeyben”

A 80 éves Bitskey István professzor úr köszöntése

 

Az egriek körében, illetve azok számára, akiknek a mai Magyarországon szorosabb kapcsolatuk van az úszósporttal, jól ismert ez a kifejezés: „úszni a Bitskeyben”. Akik pedig retorikai szempontból értelmezik e szintaxist, azt mondják: a sajátos egri toposzrendszer e formulává vált szókapcsolatában az intézmény, a Bitskey Aladár Uszoda metonimikus megnevezése a szeretve tisztelt névadó élő emlékére utal. Az éppen 30 évvel ezelőtt elhunyt, legendás úszásoktató (egykori főhadnagy, Európa-bajnok ezüstérmes és olimpikon) generációkra gyakorolt hatásáról, az egész Bitskey-úszódinasztia máig meghatározó jelenlétéről tanúskodik e gyakran használt kifejezés.

Az egriek körében az hírlik, hogy az uszoda névadója keményen és következetesen edzette tanítványait. Ők úgy emlékeznek rá, mint aki kitartást és céltudatosságot nevelt beléjük, s mindig a befektetett munka értékét és értelmét hangsúlyozta. A mai egri úszó- és vízilabda szakosztályok ezt az örökséget viszik tovább a róla elnevezett uszodában, alaposan felkészülve hazai és nemzetközi versenyekre. Pedig a mai, fiatalabb edzők már csak a mester tanítványainak tanítványai. De az élő tradíció is jól mutatja: Bitskey (Aladár) kétségkívül iskolateremtő volt.

Ha explicitté tesszük az idáig rejtett allegóriát, vagyis a noment Bitskey Istvánra vonatkoztatjuk, akkor az „úszni a Bitskeyben” kifejezés metaforaként is érthető. A régi retorikák alapján ez esetben is van jelentősége a fentiek emlegetésének, hiszen a most 80 éves professzorunk jellemzésekor személyi érvekként (argumenta a persona) használjuk egyrészt a családot (familia) és a Bitskey-nemzetséget (genus), másrészt Agriát (patria), harmadrészt pedig mindkettő nevelő hatását (educatio).

E metaforikus jelentésében az „úszni a Bitskeyben” kifejezés nomenje, persze, szintén metonímiaként működik. Egyfelől arra utal, hogy a debreceni magyar szakos és más bölcsész egyetemisták generációi mindig a „Bitskeyre” készültek, számukra évtizedeken át e transnominatio a régi magyarországi művelődés- és irodalomtörténet kurzusaira vonatkozott. De nemcsak ők, hanem azok is, akik szerte a Kárpát-medencében, illetve távolabb is, kora újkori művelődéstörténetből vizsgáznak, szintén a „Bitskey-fejezeteket” tanulják (tegyük hozzá: a „Kósá”-ból), ezekben haladnak előre, mélyednek el. Vagyis ez esetben az úszni szó, önmagában, metafora. Soarius retorikája szerint a viszonyításon alapuló metafora VIII. típusaként érthető: „a mozgásnak egy másik mozgásra való jelentésátvitele”, azon belül is a 2. fajta: „az előrehaladó természetes mozgásokból származó szókép”. (Retorikák a barokk korból, szerk. Bitskey István, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003, 78. Mikó Gyula fordítása.)

Kellemes kis megmártózás ez a régi magyarországi kultúrában – vélhetnénk, ám valójában ez helytelen, nem megfelelően megválasztott szinonima lenne (amely Lausberg szerint a metalepszis körébe tartozik). Ugyanis aki úszott már a Bitskey (Aladár) Uszodában, az tisztában van azzal, hogy a versenymedencéjében fürdőzni, lubickolni nem igazán lehet. Mert az úszást komolyan kell venni. Aki pedig ismeri Bitskey (István) életművét, az ugyancsak jól tudja, hogy pusztán dolgozgatni, olvasgatni, kutatgatni nem elegendő. A professzor úr egyik gyakran használt kifejezését idézve: a „himi-humi”-ra nem érdemes időt fecsérelni. Ami a Bitskey-szótár szerint nemcsak azt jelenti, hogy felszínes kérdésekkel nem kell foglalkozni, hanem azt is, hogy az irodalomtörténeti kutatás során csak olyan elméleti megközelítést érdemes alkalmazni, amely koherens, amely az elsődleges kontextusban is értelmezhető, s amely közvetlenül használható az interpretációban. S aztán, minél hamarabb, gyerünk tovább!

Mesterünk ugyanis nem csupán témáival, de kutatási metódusával is − látványos, gyors és erőteljes karcsapásaival − iskolát teremtett (újabb személyi érvet elővéve: ezt tette lehetővé a habitus corporis, a testalkat). Tanítványaiként igen hamar ráébredtünk arra, hogy ha régi magyarországi művelődés- és irodalomtörténetet akarunk tanulni, kutatni, akkor tempóznunk kell. Időre, céltudatosan, megalkuvás nélkül, előre eltervezett program alapján, átgondolva, melyik számban a legjobb az ember. Amelyik pedig nem kecsegtet győzelemmel, azt meg kell hagynunk másnak, abban, nekünk, elindulni sem érdemes. Mert arról szó sem lehet, hogy más farvizén ússzunk, pláne evickéljünk. A Bitskey Uszodában ugyanis a vizet igazán élvezni csakis kitartó úszással lehet! Ezt az ars poeticát, persze, mindkét mester, Bitskey Aladár és Bitskey István nyomán is vallhatjuk, hiszen tudjuk, a literális jelentés és a figuratív átvitel egyszerre létezik.

„Élvezd az áramlást!”, mondogatta nekünk, gyermekúszóknak az 1980-as évek végén egy másik úszóedző egy másik városban (még mit sem sejtve Csíkszentmihályi „flow-kutatásairól”). Éppen abban a városban, amely, immár több mint hat évtizede, a másik fontos locusává vált Bitskey professzor úr sport- és családi-, oktató- és kutató életének. Mert – hogy az eddig biztonságosnak látszó allegorézist immár veszélybe sodorja az amplifikáló hyperbolé miatt ironikussá váló nyelv – Eger mellett Debrecen a másik partja annak a nagy medencének, amelyben mesterünk máig rendszeresen ússza a hosszakat.

Egyrészt tehát azt kívánjuk Professzor úrnak, hogy ha végre elmúlik ez a járványhelyzet, újra sok dinamikus fordulót vegyen e városok között, s ha lehet, akkor még két kedves nemzetközi versenymedencéjének két széle: Bécs és Róma között is. Másrészt pedig adjon neki Isten erőt ahhoz, hogy továbbra is csupán a versenybeosztás miatt ússzon a széniorok között, ne pedig a humanista értelemben vett seniores tagjaként. Vagyis a gradus aetatist tekintve maradjon ott, ahol mindezidáig: a iuvenis között. Etimológiailag: iuvo-, iuvare, azaz (1) megörvendeztetve, (2) segítve minket, a humanisták értelmezésében pedig: (3) a közösség hasznára téve − még jó sokáig!

Isten éltesse mesterünket, pályatársunkat, kollégánkat, barátunkat, Bitskey Istvánt, és további életére is legyen igaz Pázmány Péter rendjének, a jezsuitáknak kedvelt jelmondata: Omnia ad maiorem Dei gloriam, azaz Szolgáljon minden az Isten nagyobb dicsőségére!

Debrecen, 2021. március 26.

Fazakas Gergely Tamás

(Jelen szöveg átdolgozott, aktualizált változata annak a köszöntő beszédnek, amely Bitskey István 70 éves születésnapi ünnepségén hangzott el.)

Gratulálunk Tanár úrnak a frissen megjelent tanulmánykötetéhez: Hitvita, história, szellemi örökség (Budapest-Eger, Kossuth Kiadó - Eszterházy Károly Egyetem, 2021).
 

 


Tisztelt Felhasználó!

 

A Debreceni Egyetem kiemelt fontosságúnak tartja a rendelkezésére bocsátott, illetve birtokába jutott személyes adatok védelmét. Ezúton tájékoztatjuk Önt, hogy a Debreceni Egyetem a 2018. május 25. napjától kötelezően alkalmazandó Általános Adatvédelmi Rendelet alapján felülvizsgálta folyamatait és beépítette a GDPR előírásait az adatkezelési és adatvédelmi tevékenységébe. A felhasználók személyes adatait a Debreceni Egyetem korábban is teljes körültekintéssel kezelte, megfelelve az érvényben lévő adatkezelési szabályozásoknak. A GDPR előírásait követve frissítettük Adatvédelmi Tájékoztatónkat, amelyet az alábbi linkre kattintva olvashat el: Adatkezelési tájékoztató. DE Kancellária VIR Központ

A tájékoztatót megismertem.