Az isteni és emberi szó párbeszéde.
Tanulmányok a 16–18. századi protestantizmus irodalmáról
Sárospatak, Hernád, Tiszáninneni Református Kiadó, 2012 (Nemzet, egyház, művelődés 7), 444 l.
A kötet tanulmányai az elmúlt másfél évtized terméséből származnak és Imre Mihály legfontosabb kutatási témaköreihez kapcsolódnak. 16–18. századi toposzkutatás, a retorikatörténet elméleti problémái, azok alkalmazása, Szenci Molnár Albert életművének tovább bővített strassburgi és hesseni kontextusa, a 16–17. századi zsoltárköltészet magyar és német változatai, liturgia- és költészettörténeti jellemzőik, a 16–18. századi neolatin költészet, a reformáció történetteológiai rendszereinek ikonográfiai és identitástörténeti kapcsolatai, kései pietizmus és barokk, fiziko-teologizmus összefonódása. A kötet legtöbb írásának van egy mélyen fekvő, alapvető jellemzője, amely az isteni és emberi szó teológiai-filozófiai, művészetelméleti, antropológiai és szövegelméleti, beszédművészeti összefüggését érzékeli és ennek dús szövedékét vizsgálja, értelmezi. Ez a mély összefüggés a reformáció századában – és még a következő században is – kultúratudományi alapvetésnek nevezhető, amely horizontálisan és vertikálisan átjárja a korszak művészetelméleti rendszereit, kiváltképpen a beszédművészettel megalkotott liturgikus-homiletikai-retorikai-poétikai szövegeket. Ez a konstrukció a 16. századtól hatékony és átfogó volt a 18. század utolsó negyedéig, a magyar protestantizmus nyelvszemlélete, beszédművészeti állásfoglalásai, liturgikus, homiletikai eljárásai ezt széles körben bizonyítják.