 |
„közöttünk a’ Mester”
Tanítványi köszöntőkötet a 60 éves Debreczeni Attila tiszteletére szerk. Bódi Katalin Bodrogi Ferenc Máté Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2019. |
 |
In via eruditionis
Tanulmányok a 70 éves Imre Mihály tiszteletére szerk. Bitskey István Fazakas Gergely Tamás Luffy Katalin Száraz Orsolya Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2016. |
 |
In memoriam Görömbei András
Emlékkötet a 70 éves Görömbei András tiszteletére szerk. Baranyai Norbert Imre László Takács Miklós Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2015. |
 |
„Szirt a habok közt”
Tanulmányok Imre László 70. születésnapjára szerk. Bényei Péter Gönczy Monika S. Varga Pál Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2014. |
 |
Eruditio, virtus et constantia
Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére I-II. szerk. Imre Mihály, Oláh Szabolcs, Fazakas Gergely Tamás, Száraz Orsolya Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2011. Munkatársunk, kollégánk, sokunknak tanára és barátja, Bitskey István professzor 2011. március 26-án ünnepli 70. születésnapját. Kiterjedt életműve, több évtizedes szakmai teljesítménye, tudományszervezői tevékenysége, iskolateremtő munkálkodása mindannyiunk előtt jól ismert; a régi magyar irodalom kutatásának egyetlen akadémikus képviselője. (...)
Az utóbbi két évtized elmozduló irodalomszemlélete, értéktudata a régi magyar irodalom, művelődéstörténet több kérdésében is heves véleménykülönbséget formált meg, olykor egymást kizáró álláspontok kerültek nyilvánosságra. Bitskey Istvánt mindvégig a sokszor szélsőségesen polarizálódott szakmai közvélemény álláspontjai közötti egyensúlykeresés szándéka vezérelte, a szakmai, tudományos érvek mérlegelése alapján kialakítható consensus communis. Ebben mindig tanácsadója volt az eruditio, a virtus és a constantia. Márpedig ezek szoros összetartozását Zrínyi Miklóstól tanulhattuk: „Nem csak egy lelki jószág teszi az embert fényessé. Nem is lehet oly virtus ez világon, az ki csak maga felemelje és érdemessé tégye az embert, sokaknak kell ottan concurrálni; az egeket nem csak egy csillag fényesíti, és akit mi tejesútnak hívunk, nem egyéb, hanem sok apró és láthatatlan csillagoknak öszvevegyülése és világossága […] Én nem tudom miképen azt a szót magyarul nevezni: virtus, maga anélkül semmik vagyunk. Virtus a vitézség, virtus az állhatatosság, virtus az okosság, egy szóval minden jót teszen az virtus.” Ezért is sereglettek-sereglettünk most össze ilyen sokan az ő ünneplésére, amikor a tudós tájékozottság, az állhatatosság és a „jószágos cselekedet, segítő erősség” sarkalatos erényeit találtuk meg és mutattuk föl munkálkodásában: úgy, hogy az bennünket, kortársait, de az utánunk jövőket is jótékonyan megerősítsen és gazdagítson.
A kötet szerkesztői |
 |
Visszatekintés. Életrajzi jegyzetek
szerk. Szirák Péter Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2010. Tamás Attila munkásságát jellemezve pályatársa, Poszler György ecsetelte egy helyen, hogy az életműve milyen belső logikával, milyen módszeres előrehaladással bontakozott ki. A költői világképek elemzése megkövetelte a költői mű sajátságainak értelmezését, ez viszont új fénybe helyezte a huszadik század líráját és benne a Weöres Sándorét. E kettő összefüggése aztán kirajzolta a nyelvi műalkotás jelentésének kérdőjeleit, szempontokat adva Illyés életművének vizsgálatához. Az Illyés-monográfia - s hozzátehetjük: az eltérő értékek iránti nyitottság - pedig kikényszerítette az irodalmi értékre vonatkozó reflexiókat. Valóban egyetlen ívként, illetve keletkező és előrevivő kérdések spirális görbéjeként lehetne szemléltetni az életmű következetes logikáját, felépítettségét. Alighanem azért, mert Tamás Attilát mindig eleven kérdések vezették: saját élethelyzete jobb megértésének kérdései. Mi, akik közelről ismerjük őt, valamit tudunk még arról is, hogy e logika, e kívülről megmutatkozó „szerkezet", e nyilvánosságra került tárgyszerű kérdések és a rájuk adott válaszok mellett, mögött mennyi kétség, mennyi elkötelezettség, mennyi törődés, szenvedélyes igazságkeresés, mennyi szeretet és szeretetreméltóság bújik meg.
Szirák Péter |
 |
In honorem Tamás Attila
szerk. Görömbei András Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. Tamás Attila professzor hetvenéves. Mi, a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének munkatársai megrebbenve vesszük ezt a tényt tudomásul. Lélekben persze szállunk a "futós idő"-vel, mert a sorsunk elkényeztetettjei vagyunk: 1972 óta él közöttünk Tamás Attila, aki személyiségével és szakmai munkásságával egyaránt gazdagabbá tett bennünket.
Jó érzés tudni, hogy ahol Ő ott van a szakma képviseletében, akkor is nyíltan és egyértelműen elmondja a maga - mindig alaposan kiérlelt, szakmailag szigorú - véleményét, ha különféle megfontolások, a könnyebb érvényesülés csábításai másféle magatartást ajánlanának.
Véleményei, megállapításai néha kellemetlenek lehetnek ugyan, de mindig ösztönzőek, mert tényszerűek és őszinték. Ez az erkölcsi és szakmai igényesség, következetesség tette Őt valamennyiünk számára példává és mértékké. (...)
Szakmai és emberi értékei nemcsak nekünk, közvetlen munkatársainak példamutatóak, hanem sokkal tágabb körben, az irodalomtudomány egész területén is megbecsülést váltottak ki. Erről a tágabb megbecsülésről is tanúskodik ez a kötet, mellyel barátai, kollégái, tanítványai tisztelettel és szeretettel köszöntik a hetvenéves Tamás Attilát.
Görömbei András |
Legutóbbi frissítés:
2023. 07. 28. 10:22