Kassák Lajos - Szócikkek

Korpa Tamás:

Kassák Lajos (1887–1967): Kossuth-díjas költő, író, képzőművész, tipográfus, lapszerkesztő.

Életút

Érsekújváron (ma Nové Zámky, Szlovákia) született Kassák István gyógyszertári laboráns és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként. Bár szülei taníttatni akarták, a gimnáziumi tanulmányait félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmát szerezve szülővárosában, Győrött és Budapesten dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, az egyletek kulturális tevékenységében. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben Életsiratás címmel. 1915-ben elindítja a magyar avantgárd első folyóiratát (A Tett), ugyanebben az évben publikálja első verskötetét (Éposz Wagner maszkjában). A Tett betiltását (1916) követően megalapítja az avantgárd nemzetközi figyelemmel is kísért fórumát, a Mát (1916-1925). A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért vissza Magyarországra. 1926–27-ben Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot, 1928-ban pedig a szociáldemokrata mozgalom fiatal értelmiségére támaszkodva megindította a Munkát, ugyanebben az évben veszi feleségül Simon Jolánt (aki 1938-ben öngyilkosságot követett el). 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. Második feleségével (hagyatékának későbbi gondozójával), Kárpáti Klárával 1946-ban köt házasságot. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1953-ban kizárták a pártból. 1954-ben visszaköltözött Budapestre. 1956 után tért vissza az irodalmi életbe (íróként a „tűrt” képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába tartozott) Egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely című kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott. Két évvel később, 1967-ben hunyt el Budapesten.

Pályakép

Kassák, az irodalmár

Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak és Misilló királysága (1912) című regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka. Szociális hevületű lírájában és egyfelvonásosainak szimbolikus nagyításaiban (Isten báránykái, 1914) pedig már a formabontó költő készülődött. Háborúellenes publicisztikáját meghatározták szocialista nézetei. Fölfigyelt az avantgárd kibontakozó mozgalmaira, a futurizmusra és az expresszionizmusra. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselő verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915). Mellette a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékű költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. 1917-től részt vett a politikai harcokban. Sorra jelentek meg expresszionista hangvételű, antimilitarista és erősen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsőülése, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, 1918; Hirdetőoszloppal, 1918), valamint regénye (Tragédiás figurák, 1919). Lapjában és világnézeti különszámaiban manifesztumok, cikkek sorozatát írta a társadalom és a művészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust. A diktatúrával szembeni fönntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a művészet nevében). A bécsi Ma erős dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált; Kassák Lajos pályája kiteljesedett. Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetők (Világanyám, 1920; Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926). A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai, mechano-architekturális kompozíciói képzőművészeti pályáját vezették be, melynek sajátos termékei bécsi képarchitektúrái. Technokrata szenvedélyének, konstruktivista érdeklődésének jelentős dokumentuma a Moholy-Nagy Lászlóval összeállított Új művészek könyve (1922). Törekvéseinek szintéziseként is fölfogható önéletrajza (Egy ember élete, 1927–1935). A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel fölhagyó, elégikus hangra váltó alkotóról a költő Kassák Lajos vall teljesebben. A változás nyomai már a számozott versek utolsó kötetében érzékelhetők (35 vers, 1931), s válogatott verseinek megjelenésével váltak nyilvánvalóvá (Földem, virágom, 1935). Az Ajándék az asszonynak (1937) és a Fújjad csak furulyádat (1939) az egyén és a társadalom nyomasztó valóságából küzdi ki egy sajátos bukolika hangjait, míg a tépődő lélek a vallásos élményhez kerül közelebb. Bölcselet és líra találkozásából született bensőséges levélregénye (Anyám címére, 1937). Az évtized végére művészeteszménye a babitsi új klasszicizmus felé közeledett, s Móriczhoz hasonlóan a napi politikából való kivonulást hirdette. A 40-es évek legelején verseiben a rezignáció és a magány érzései uralkodnak. 1945 után nagy lendülettel látott munkához. Szerkesztői tevékenysége, megújuló alkotókedve fölélesztették avantgárd vonzalmait. A szürrealizmus és a konstruktivizmus hagyományai felé tájékozódott, a történelmi változásokat tükröző lírája a posztexpresszionizmus jegyében idézte a tízes évek ódai hangütéseit (Szegények rózsái, 1949). Prózájában a tragédiákon túljutott társadalom, az egyén önvizsgálatának (Az út vége, 1946) és az új kor dokumentálásának – sematikus vonásoktól sem mentes – igénye munkált (Ahogyan elindultak, 1949). A belső száműzetésben a politikai viszonyokat is leleplezte naplója (Szénaboglya, [1955–56], 1988). Művét az öregedés lírájának, kiérlelt művészeti nézeteinek, atmoszférateremtő erejének együttese klasszikus értékűvé avatja. A mellőzöttségben festői ambíciói újra föltámadtak, s megírta avantgárd mozgalmainak történetét. Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg. Az emlékezés és a mulandóság hétköznapi élményeiből alakította ki szuverén, emelkedett, tárgyias líráját (Költemények, rajzok, 1958; Szerelem, szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964; Mesterek köszöntése, 1965; Üljük körül az asztalt, 1968). Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai. Műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. Pályájának különös színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi fölemelkedésének éthosza. (http://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/kassak.htm)

Kassák, a képzőművész

A magyar avantgárd főalakja a vizuális művészetek sokféle ágában, műfajában dolgozott a tipográfiától a festett fareliefekig; készített grafikákat, kollázsokat, fotómontázsokat és festményeket. Itthon a fiatal művészek körében a tiszta szellemiség idolja lett. Kassák a művészetnek részben különleges agitatív szerepet követelt (ez a szándék tükröződik az aktivista jelzővel illetett A Tett koncepciójában is), társadalmi felelősségét hangsúlyozta. Fő művész-munkatársa Uitz Béla volt. A Tett 1916. évi betiltása után megindította a Ma című aktivista folyóiratát. A Ma Visegrádi és Váci utcai szerkesztőségi termeiben kiállításokat rendezett az általa felfedezett művészek munkáiból. Uitz Bélán kívül Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál mellett Gulácsy Lajos, Bohacsek Ede, Schadl János, Dobrovits Péter, a Galimberti házaspár stb. szerepeltek. Mattis-Teutsch és Rohancsek Ernő fölfedezője. Tanácsköztársaság bukását követő bebörtönzése után, Kassák bécsi emigrációjában 1926-os hazatéréséig folytatta a Ma kiadását. A 20-as években alkotta meg a Képarchitektúra (Bildarchitektur) fogalmát, ezzel is a korszak avantgárd főáramához, a korszak fogalmi-képi megfogalmazási kísérleteinek kimunkálásához csatlakozott. Nagy előképei az oroszok, különösen Malevics és Tatlin voltak. Szigorúan megformált képi rendszerükkel (melyben a formának-erővonalnak-színnek megvoltak a fogalmi ekvivalensei) szemben Kassák kiindulópontként a fogalmat választotta, képarchitektúrái költői megfogalmazásainak vizuális analógiái voltak; az 1925-ben kiadott Tisztaság Könyvében számozott költeményei és képarchitektúrái együtt szerepelnek. A húszas években Kassák szellemi pályaíve jelentős változásokon ment keresztül, a dadaista hatásoktól a pragmatikus konstruktivizmusig; ekkor készített képei általában kisméretűek. Kassák 1946-1954 között Békásmegyeren élt, ahol telekszomszédja, Gadányi Jenő baráti biztatására újra rajzolni kezdett. Tusrajzokat készített, melyek a természetben mélyen rejlő energiák megjelenései, majd redukált kompozíciójú csendéleteket festett. 1956-tól visszatért a kulturális életbe. A 20-as évek avantgárd mozgalmainak nemzetközi "reinkarnációja" munkásságát is felfedezte; világszerte sorra nyíltak kiállításai. Korai absztrakt művei iránt főleg a Vasarelyvel együttműködő Denise René és a kölni Galerie Gmurzynska érdeklődött. Az 1966-1967-es párizsi nagy dadaizmus kiállításon 15 művével vett részt. Ismét elkezdett nem figuratív munkákon dolgozni. Késői művei líraibb hangvételű absztrakciók; nagy távlatú, mégis személyes vallomások. Hagyatékából 1976-ban létrehozott Kassák Emlékmúzeum állandó kiállításon mutatja be munkáit. (Bori Imre – Körner Éva: Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967. Magvető, illetve: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/kassak_lajos)

A legújabb szakirodalom tükrében

Az 1990-es és 2000-es évek Kassák-recepciójának és újraolvasási kísérleteinek jellegadó kihívása a Kassák neve alá rendeződő sokarcú poétika néhány darabjának részletes és pontos kontextualizálása az európai avantgárd folyamatok rendszerében. (Kulcsár Szabó Ernő: Az elidegenített nyelv „beszéde”. Az avantgarde hagyomány kérdéséhez (Irodalomtörténet, 1993/3) és Kulcsár-Szabó Zoltán: Az idegenség poétikája? Az avantgarde költészet önprezentációs alakzatainak kérdéséhez (in: Kulcsár-Szabó Zoltán: Metapoétika, Kalligram, Pozsony, 2007)) Ezek a kísérletek egyúttal jelentékeny módon járultak hozzá az avantgárdról való hazai irodalomelméleti diskurzusok teoretikus-szaknyelvi újragondolásához. A magyar avantgárd-diskurzusok ideológiai-társadalmi karaktere helyett előtérbe kerülő poétikai, komparatisztikai szempontok izgalmas eredményeket hoztak a különböző „izmusok” mérlegelése mellett az életmű szövegalkotási jellegzetességeinek működéséről, és az életmű esztétikai egyenetlenségének miértjeiről is. A Kassák-ouvre esztétikai változékonysága annak grandiózusságából, sok műfajúságából (is) következik, kijelölve (és érezhetően meghatározva) a recepció tematikai súlypontjait (A ló meghal a madarak kirepülnek; számozott versek; Egy ember élete). A Kassák-recepció kérdezőhorizontja e kitüntetett művek elemző, sok szempontú olvasatait alkotja meg (így szükségképpen jól kimunkált csomópontokként láttatja e költészet helyét a magyar és európai irodalomban). Ennek következtében hihetetlen mértékben megnőtt e művek lehetséges textuális környezeteinek sokszínűsége. A motivikus-topikus analízistől, Kassák korai műveinek lehetséges zene(történet)i környezetéből nyerhető szempontokon át olyan termékeny „újraolvasási” utak nyíltak meg, melyek éppen az avantgárd hagyománytagadó gesztusai által háttérbe szorított történeti összefüggések kidolgozásához járultak hozzá.

Izgalmas értelmezések iránytárgya – a magyar avantgárd legmaradandóbb alkotásaként értett – A ló meghal a madarak kirepülnek című költemény. A poéma recepciójának ellentmondásos története arra vall, hogy a mű nemcsak a maga esztétista, illetve strukturalista értelmezőinek nyitotta meg eltérő módon a jelentéshorizontját, hanem új válaszokat képes adni a modernséget záró korszakküszöb kérdéseire is, elsősorban a verset uraló dadaista nyelvhasználat (és az ebből kiolvasható nyelvszemlélet) elemzéséhez. (A vers krononómiai értelmezhetőségével (Vajda Károly: Gondolatok A ló meghal a madarak kirepülnek krononómiai értelmezendőségéről. In: Irodalomtudomány, 1999/1), illetve a vers motívumtörténeti vizsgálhatóságával kapcsolatban (Szigeti Lajos Sándor: Lócsere és költői szárnyalás. Kassák „hitvallása” és egy motívum „ars poeticája”. In: Irodalomtörténet, 1999/3) szintén születtek izgalmas értekezések.) A ló meghal a madarak kirepülnek akárcsak a dadaizmus, amelyhez szorosan odatartozik, történetileg jól meghatározható költészeti stratégiával hangoztatja a jelentéstelen nyelv hatalmát és kérdőjelezi meg a történetiség genetikus értelmezését. Egyúttal pedig a megértő észlelés időbe vetettségét s az idő megszakított folytonosság mentén való elgondolását hangoztatja, azaz a nyelv térbeli szerkezetét alárendeli a szukcesszió hatalmának. Kassák verse poétikai stratégiái révén egyszerre tartozik hozzá egy irodalomtörténeti korszakhoz, s leplezi le azt, amennyiben elismeri és ráhagyatkozik a nyelv jelentéstől megfosztott tételező erejére. Ennélfogva egy időben állítja és tagadja saját modernségét. (Bónus Tibor: Avantgarde, történetiség, szubjektum. A ló meghal a madarak kirepülnek értelmezéséhez. (In: Diskurzusok összjátéka. Irodalmi olvasásmódok. Balassi Kiadó, Bp., 2001.))

Az újabb recepció második kitüntetett szövegállománya a 18. számozott költemény. (Kovács Béla Lóránt: A tipográfia disszeminatív teljesítménye. Kassák Lajos: 18- számozott költemény. (In: Literatura, 1999/2)) A számozott költemények képversei és szöveg-kollázsai majdnem olyan jelentős hatást tudtak gyakorolni a rákövetkező korok irodalmára, mint A ló meghal…című poéma, amelynek első kiadása is tekinthető képversnek. (A ló meghal a madarak kirepülnek először a 2X2 1922/1-es számában jelent meg, másodjára pedig 1926-ban, a Tisztaság könyve című kötetben. A két kiadás között a legfontosabb eltérés a tipográfiai kivitelezésben mutatkozik.) Sőt a 18. számozott költemény néhány helye a hosszúvers széttartó voltára felhívva a figyelmet idézi meg, hozza textuális játékba (ez éppígy igaz a szövegszerű kapcsolatokra, mint ahogyan a tipográfia szerepére is). A 18. számozott költemény invenciózus tipográfiája a magyar lírában még nem ismert poétikai eljárások létrejöttét tette lehetővé. Kassák írásképe nem akcidentális tartozéka művészetének. A 18. számozott költemény (amellett hogy szembesít ezzel a ténnyel, tovább is mutat rajta) láthatóvá teszi a beszéddel szemben alulértékelt írás felforgató erejét és azt, hogy ez „irodalmi” szempontból irreleváns. A versek olyan kérdésre tudnak válaszolni, amely saját korukban még nem létezett, de egy mai interpretáció számára lényegesnek bizonyul: a tipográfia disszeminatív teljesítményére.

A recepció harmadik lényegi fókuszterületén Kassák Egy ember élete című műve helyezkedik el, különleges pozíciót elfoglalva az önéletrajzi, életrajzi, historikus, fikciós (műfaji) minőségek keresztezésének tekintetében. Az autobiografikus tradíció kódjait mozgósító Egy ember élete központi alakjának történetét hol mint regényhősét, hol mint történeti, hol mint irodalomtörténeti figurát olvassa. (Thomka Beáta: História, életrajz, fikció, illetve Dobos István: A test és szellem emlékezete. A személyiség fogalmának átértékelése. (in: Az én színrevitele. Önéletírás a XX. századi magyar irodalomban. Balassi, Bp. 2005)) A kreált személy, valamint a létrehozó, és az általa létrehozandó kép, képmás, szubjektum, alany viszonya is figyelmet érdemel. Az Egy ember élete újabb értelmezéseket ösztönző kihívása annak vizsgálata, ahogyan a tapasztalati anyag a fikcionáló műveletek következtében nyitott, sokrétű diszkurzív alakzattá szerveződik. Ezáltal tehet fel új kérdéseket a história és a fikció, az élettörténet és a regény, a személyes és a kollektív narratív identitás, valamint a poétika formai hagyományai közötti átjárhatóság iránt fogékony olvasatok számára.

Művei

Líra

  • Eposz Wagner maszkjában. Versek. 1915.
  • Hirdetőoszloppal. Versek. 1919.
  • Ma I. Versek. Bécs. 1921.
  • Világanyám. Válogatott versek 1914–1921. Bécs. 1921. Bán-Verlag.
  • Kassák új versei. Versek. Bécs. 1923. Knittel ny., (Írók Könyvtára 2.)
  • A ló meghal a madarak kirepülnek. Vers. Bécs. 1924.
  • Tisztaság könyve. Versek, prózai szövegek, fordítások, képek. Bécs. 1926. Horizont, = Bp. 1926. Dokumentum.
  • 35 vers. Versek. Bp. 1931. Munka,
  • Földem, virágom. Válogatott versek. 1935.
  • Ajándék az asszonynak. Versek. 1937.
  • Fújjad csak furulyádat. Versek. 1939.
  • Sötét egek alatt. Versek. 1940.
  • Szombat este. Versek. 1941
  • Összegyűjtött versei. 1946.
  • Hatvan év összes versei. 1947.
  • Dal a kenyérről. Gyermekversek. 1948.
  • Válogatott versek. 1995.
  • Üljük körül az asztalt. Versek. 1968.
  • Számozott költemények. Illusztrációk: Kassák Lajos. Szerk.: Kassák Lajosné. 1987.
  • Szegények rózsái. Versek. 1949.
  • Válogatott versei 1914 – 1949. 1956.
  • Csillagok, csillogjatok, virágok, virágozzatok. Gyermekversek. 1957
  • Költemények, rajzok 1952 – 1958. 1958.
  • Szerelem, szerelem. Versek, rajzok. 1962.
  • Vagyonom és fegyvertáram. Versek. 1963.
  • A tölgyfa levelei. Versek. 1964. = 1968.
  • Mesterek köszöntése. Versek. 1965.

Epika

Regény

  • Misilló királysága. Regény. 1918. = 2. kiad. 1920. = 3. kiad. 1920. = 1961.
  • Tragédiás figurák. Regény. 1919.
  • Egy ember élete. Önéletrajzi regény. I. rész: Gyermekkor. Kamaszévek. Csavargások. Bp.
  • Napok, a mi napjaink. Regény. 1928.
  • Marika énekelj! Regény. 1929.
  • Angyalföld. Regény. Bp. 1929. Pantheon,
  • Megnőttek és elindulnak. Regény. 1931.
  • Munkanélküliek. Regény. 1932.
  • A telep. Regény. 1933.
  • Az utak ismeretlenek. Regény. 1934.
  • Akik eltévedtek. Regény. 1936.
  • Anyám címére. Levélregény. 1937.
  • Egy kosár gyümölcs. Regény. 1939.
  • Azon a nyáron. Regény. 1940.
  • Egy lélek keresi magát. Regény. 1941. = 1948.
  • Virág Balázs. Kisregény. 1942.
  • Két fiatal élet. Kisregény. 1942.
  • Hídépítők. Regény. 1942.
  • Közelgő viharok. Kisregény. 1943.
  • Egy álom megvalósul. Regény. 1943.
  • Dráma az erdőben. Kisregény. 1943.
  • Karácsonyiék. Regény. 1943.
  • Mögötte áll az angyal. Regény. 1948.
  • Az út vége. Regény. 1946. = 1963.
  • Angyalföld. Regények. Szekszárd. 1995

Elbeszélés

  • Életsiratás. Elbeszélések. 1912. = 1930.
  • Khalabresz csodálatos púpja. Elbeszélések. 1918.
  • Egy szegény lélek megdicsőülése. Elbeszélések. Bp. 1918. Athenaeum
  • Novelláskönyv. Válogatott elbeszélések 1911–1919. Bécs. 1921. Bán-Verlag,
  • Menekülők. Elbeszélések. 1933.
  • Három történet. Elbeszélések. 1935.
  • Emberek, sorsok. Elbeszélések. 1943.
  • Egy emlék hálójában. Elbeszélés. 1942.
  • Boldogtalan testvérek. Válogatott elbeszélések. 1957.
  • Mélyáram. Elbeszélések. 1958.
  • Mélyáram. Összegyűjtött elbeszélések. 1960.
  • Nehéz esztendők 1 – 2. Válogatott elbeszélések. Szerk.: Parancs János. 1980.
  • Játék. Válogatott elbeszélések. 1997.

Elbeszélő költemény

  • Máglyák énekelnek. Elbeszélő költemény. Bécs. 1920. Bécsi Magyar Kiadó

Dráma

  • Isten báránykái. Három egyfelvonásos darab. 1914.
  • És átlépték a küszöböt. Dráma három felvonásban. 1948.

Esszé, tanulmány, interjú, napló

  • Levél Kun Bélához a művészet nevében. 1919.
  • A képarchitektúra. Tanulmány. 1922.
  • Álláspont. Tények és új lehetőségek. Esszé. Bécs, 1924.
  • Az új művészet él. Tanulmány. Kolozsvár. 1931. Korunk
  • Napjaink átértékelése. Esszé. 1934.
  • Vallomás tizenöt művészről. Interjúk. 1942.
  • Kis könyv haldoklásunk emlékére. Naplófeljegyzések. 1945.
  • Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Esszé. 1947.
  • Csavargók, alkotók. Válogatott irodalmi esszék. Szerk.: Ferencz Zsuzsa. 1975.
  • Éljünk a mi időnkben. Esszék a képzőművészetről. Szerk.: Ferencz Zsuzsa. 1978.
  • Szénaboglya. Napló 1955–1956. Szerk.: Csaplár Ferenc. Utószó: Botka Ferenc. 1988.
  • A fal mögött áll és énekel. Válogatott írások. 1974.

Társszerzővel írt kötetek

  • Kassák Lajos – Komját Aladár – Lengyel József – Mátyás György: Új Költők Könyve. Antológia. 1917.
  • Kassák Lajos – Moholy-Nagy László (szerk.): Új művészek könyve. 1922 = Bp. 1977.
  • Kassák Lajos –Nádass József: Gorkij. Dráma egy felvonásban. 1947.
  • Kassák Lajos –Pán Imre: Az izmusok története. Esszé. Bp. 1972. Magvető, 314 p.

Műfordítások

  • Blaise Cendrars: Húsvét New Yorkban. Ford. és bev.: Kassák Lajos. 1964.
  • Válogatott műfordítások. Vál. és szerk.: Parancs János. 1986.

Kritikai igényű szövegkiadások

  • Kassák Lajos összes versei 1 – 2. Szerk. és utószó: Kassák Lajosné. 1970.
  • Kassák Lajos válogatott művei 1 – 2. Szerk., jegyz., utószó: Sík Csaba. 1983.

Szakirodalom

Monográfiák

  • Bori Imre – Körner Éva: Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967. Magvető
  • Bori Imre: A magyar irodalmi avantgarde 3. Az avantgarde apostolai: Füst Milán és Kassák Lajos. Újvidék. 1971.
  • Rónay György: Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1971. Szépirodalmi, (Arcok és vallomások.)
  • Csaplár Ferenc: Kassák körei. Bp. 1987. Szépirodalmi,
  • G. Komoróczy Emőke: Kassák és a magyar avantgárd mozgalom. Bp. 1995. Hét Krajcár
  • Aczél Géza: Kassák Lajos. Bp. 1999. Akadémiai,

Tanulmánykötetek

  • Illés Ilona – Taxner Ernő (szerk.): Kortársak Kassák Lajosról. Bp. 1975.
  • Csaplár Ferenc (szerk.): Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajosról. Bp. 1987.
  • Pomogáts Béla (szerk.): A virágnak agyara van. In memoriam Kassák Lajos. Bp. 2000. Nap,
  • Kabdebó Lóránt – Kulcsár Szabó Ernő – Kulcsár-Szabó Zoltán – Menyhért Anna (szerk.): Újraolvasó. Tanulmányok Kassák Lajosról. Bp. 2000. Anonymus
  • Deréky Pál: "Latabagomár ó talatta latabagomár és finfi”. Debrecen, 1998, Kossuth Egyetemi Kiadó
  • Standeisky Éva: Kassák, az ember és a közszereplő. Bp. 2007. Gondolat
  • Juhász R. József – H. Nagy Péter (szerk.): A Kassák-kód. Pozsony. 2008. Szlovákiai Magyar Írók Társasága

Tanulmányok

  • Aczél Géza: Kassák Lajos pályakezdése. Alföld, 1987/3 27-38
  • Aczél Géza: "dalba kezdenek a madarak". Kassák Lajos a koalíciós korszak első éveiben. Irodalomtörténet, 1993/3 508-540
  • Aczél Géza: Óda és vissza: Kassák Lajos – egy kiábrándulás természetrajza. Literatura, 1993/3 235-253
  • Aczél Géza: Kassák Lajos költészetének utolsó évtizedéről. Jelenkor, 1994/10 903-912
  • Aczél Géza: Termő avantgárd (Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek). Tiszatáj, 1996/12 (Diákmelléklet)
  • Balázs Imre József: A Kassák Lajos – Németh Andor koalíció lenyomatai (Társas esztétikák). Korunk, 2009/4 95-98
  • Deréky Pál: Kassák Lajos: Egy ember élete című önéletírásának fogadtatástörténetéhez: összeállítás a húszas és a harmincas évek anyagából. BÁR, 1996/1-2 63-92
  • Deréky Pál: Eigenkultur - Fremdkultur. Zivilisationskritisch fundierte Selbstfindung in den literarischen Reisebeschreibungen der Aktivisten Robert Müller und Lajos Kassák. Hungarian Studies, 2003/1 157-170
  • Dobos István: A test és a szellem emlékezete: A személyiség fogalmának átértékelése: Kassák Lajos: Egy ember élete. Literatura, 2004/1 65-97
  • Fodor Ilona: Kassák Lajos és a Mesteremberek. Látó, 2000/3 94-119
  • Fried István: Kassák Lajos zenéje: irodalmi és zenei avantgarde Kassák első verseskötetében. Irodalomtörténet, 1999/3 327-346
  • G. Komoróczy Emőke: Kassák Lajos képversei. Magyar Műhely, 1995. 97. szám 34-44
  • Ivánszky Ágota: Kassák Lajos: 18. számozott költemény. Irodalomtörténet, 1994/1-2 126-147
  • Kabdebó Lóránt: "Csak az él, aki megtalálta életét" - Kassák Lajosról. Új Írás, 1987/5 97-104
  • Kabdebó Lóránt: Egy remekmű poétikai pozíciója : Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek. Literatura, 1999/4 381-395
  • Kálmán C. György: Kassák Lajos mint Pusztaszabolcs (vagy Rákosrendező). Café Babel, 1998. 27. szám. 119-124
  • Konok Péter - Svéd László: Kassák Lajos és a Munka című folyóirat története. Múltunk, 2004/1 292-309
  • Kovács Béla Lóránt: A múltban szóródó szubjektum poémája: (Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek). Studia litteraria, 1999 (37. kötet) 90-97
  • Kovács Béla Lóránt: A tipográfia disszeminatív teljesítménye: Kassák Lajos: 18. számozott költemény. Literatura, 1999/2 158-170
  • Kulcsár Szabó Ernő: Alanyiság és deperszonalizáció a 20-as évek Kassákjánál. Új Írás 1987/5 126-143
  • Kulcsár-Szabó Zoltán: Az idegenség poétikája? Jelenkor 2000/3 281-304
  • Mekis D. János: Önreflexív alakzatok Kassák Lajos művészetében: Szempontok az életmű narratív vizsgálatához. Literatura 1999/2 171-187
  • M. Pásztor József: Adalék Kassák Lajos 1945 utáni irodalompolitikusi tevékenységének történetéhez. Irodalomtörténet, 1991/3-4 511-528
  • Seregi Tamás: Irányzati poétikák együttélése Kassák költészetében.18. számozott költemény. Literatura, 1999/2 146-157
  • Suhajda Péter: Az avangárd tradíciót "csonkító” dinamizmusa Kassák Lajos: Éposz Wagner maszkjában. Alföld, 2005/6 54-76
  • Standeisky Éva: Kassák Lajos-interjú 1960-ból. Múltunk, 2007/2
  • Szigeti Lajos Sándor: Lócsere és költői szárnyalás. Kassák L.: A ló meghal a madarak kirepülnek "hitváltása" és egy motívum "ars poeticája". Irodalomtörténet, 1999/3 365-379
  • Takács Ferenc: A kassáki parabola. Mozgó Világ, 2001/9 89-93
  • Tüskés Tibor: Az út vége: Kassák Lajos öt levele. Jelenkor, 2006/11 1092-1097
Legutóbbi frissítés: 2023. 06. 08. 11:07